Végre egy újragondolt koncepció mentén találkozhatunk újra!
Tudjuk, sokáig tartott, amíg kitaláltuk, hogyan legyen. Leültünk egy kondér leves mellé, kevergettük a levest, beledobáltuk a hozzávalókat, a tűz mellé ültünk, és beszélgettünk, sokat, a múltunkról, a jelenünkről és a jövőnkről.
A leves ízei pedig közben összeértek. A történeteink egy része elszállt a gőzzel és a füsttel, másik részük fűszerként maradt a benne a fazékban. Az utóbbiakról szeretnénk nektek beszámolni, elsőként, mert nagy-nagy szeretetet kaptunk tőletek az elmúlt években, és jó lenne együtt örülni.
Először is szeretnénk beszélni kicsit Novotny Antal, a legtöbbünknek Tóni olthatatlan kíváncsiságáról.
Még gyerek volt, közel 40 éve, amikor már éttermek konyháján dolgozott. Tátott szájjal nézte, hogyan készülnek az ételek, és akkor még elhitte, amikor azt mondták:
„Látod? Így készül a pecsenyelé.”
Éppen úgy, ahogy Venesz József-Turós Emil: Egységes vendéglátó receptkönyv és konyhatechnológia című könyvében állt. A kor éttermeinek bibliájában. A legtöbben megállunk itt. Megtanuljuk, csináljuk változatlanul, és nyugdíjba megyünk. De nem Antal.
„Hogyan készülhet még? Hogyan készült régen? Hogyan készült máshol? Hogyan készíthetjük el úgy, hogy megszólítsa a rég elfeledett falusi emlékeinket a nagymamánál? Hogy lehet jobban, szebben, érdekesebben…?”
Évek alatt ilyen kérdések mozgatták őt, amikor elkezdte kutatni az ételek eredetét és esszenciáját. Eljutott az ízek gyökeréig, lecsupaszított, analizált, és csak aztán integrálta egybe a felfedezéseit. De üres alkímia helyett végül arra jött rá, hogy a szeretet, a főzés szeretet, az egymás iránti szeretet az, ami a végső ízt megadja az ételeknek. Ahogyan együtt vagyunk, várunk, nevetünk, és végül befogadjuk az ételt: ez egy szent folyamat.
„2011-ben találtam rá az Anna malomra Veresegyházon. Az épület szerelem volt első látásra és már akkor látszott, itt nem csak konyha lesz! Hogy mi volt a következő 10 év? Egy csoda.”
Számtalan rendezvény, koncert, intim hangulatú esküvő, hangosan kacagó vendég. Nagy ölelések, dicsérő szavak, finom italok és tiszta szívvel készített ételek, valamint egy csodálatos, összetartó és elhivatott csapat, számos nagyszerű szakemberrel.
Aztán a világ nagy kihívásokkal nézett szembe, mely a vendéglátást is alapjaiban rengette meg. Kitartottunk ameddig csak lehetett és ezért nagy köszönettel tartozunk nektek is. De most hagyjuk, hogy ez a gondolat elszálljon a leves gőzével, és emlékezzünk a boldog pillanatokra.
Mert mindennek van értelme és rendeltetése. Ennek a 10 évnek a magját, az esszenciáját kinyertük, és rájöttünk, hogy valamit szem elől tévesztettünk. Nem figyeltünk mindig a szívünk hangjára, de most rájöttünk, mit súgott végig. A célunk, hogy soha többé ne tévesszük ezt szem elől.
Arra jöttünk rá ugyanis, hogy az étterem, mellette a rendezvények és catering túl sok volt. Túl sokszor éreztük magunkat taposómalomban, ami a minőségen sosem látszott, de bennünk, a nap végén igen. Az elégedett sóhaj elmaradása épp elég ok, hogy ne legyünk jól magunkkal. És ha magunkkal nem vagyunk jól, hogyan lennénk jól veletek?
Rájöttünk, hogy ez az egyik legfontosabb üzleti célunk lesz. Minden napra egy elégedett sóhaj.
Ja, hogy mások nem így írnak üzleti terveket? Lehet. Mi így csináljuk.
Mert miért ne lehetne az öröm a legfontosabb cél? Miért ne lehetne az, hogy a világ egy kicsit jobb hely legyen, a legfontosabb küldetésünk?
Ez számunkra a NOVO Kultúrkonyha. És hogy mivel foglalkozunk? a következő posztból kiderül.
