Bizonyítsuk be, hogy a gasztronómia költészet. Hogyan? Nézzük meg, hogyan írnak verset a költők? Vajon ugyanaz vonatkozik a catering menüsorok elkészítésére is?
(Részletek következnek egy képzelt interjúból Antallal, a költővel)
– Hát kérem… Először is fogjuk a szavakat, és jól megnézzük őket. Én személyesen is megízlelem, forgatom kicsit a nyelvem alatt mindegyiket.
– Megnézem jól azt is, honnan jönnek a szavak. Milyen a megjelenésük, az állaguk. Ami nem tetszik, vagy lejárt a szavatossága, kidobom.
– A szavakból sorok lesznek, a sorokból versszakok. Ha úgy egyben végigolvassuk, sorról sorra, ahogyan olvasni tervezte a költő, akkor érezzük: az egésznek van egy íve. Indul valahol, érkezik valahová. Ez jó érzés.
– (Ugyanakkor fontos, hogy ha egy versben ugyanabból a szóból több is van, akkor ne egymás mellé írjuk őket, inkább oszlassuk el ezeket a szövegben.)
– Vannak, akik nagyon érzékenyek egy-egy szóra. Gondolunk rájuk is. Nem, ne töröljük ki a szövegből ezeket a szavakat, inkább igyekezzünk olyan sorokat is alkotni, amikben azok a bizonyos szavak egyáltalán nincsenek benne.
– Egyes sorok jól csúsznak, mások darabosabbak. Fontos ebben is az egyensúly. Nem jó csak pástétom-verset írni, mint ahogy nem jó csak roppanósat. Legyen kicsit ilyen is, olyan is.
– Fontos, hogy legyen akármilyen mélyenszántó is a vers közepe, az emberek az elejére és a végére emlékeznek majd leginkább. Ne búsuljunk ezen, inkább feküdjünk rá, hogy nagyon jó első és utolsó sorokat írjunk.
És most helyettesítsük be a következő szavakat:
költő = gasztronómus
vers = menüsor
sor = fogás
szó = alapnyag
Ugye, hogy voltaképp a gasztronómia = költészet?
Ha szeretnéd, hogy rendezvényedért egy költő lelkületű gasztronómus feleljen, keress minket:
