A hely egy régi örökség, amit megőrzünk, de a régit egy új szemlélettel tovább meséljük!

Szeretjük figyelni a vendégeink arcát, csillogó szemét, amikor először belépnek a Malomba. Sokan jeleztétek nekünk, hogy milyen csodás az épület, a belső tér, a terasz, a harmónia és a hangulat, mi is nagyon büszkék vagyunk, nagyon sokat és sokan dolgoztunk azért, hogy ez így legyen. Szeretnénk nektek bemutatni Juhász Anikót, aki Nagy Anna Nórával közösen a Malom belső terének megálmodója.

Anikó belsőépítész tervező, a MOME építész szakán végzett, majd Milánoban design szakra járt. Kiskora óta rajzolt és alkotott, ez a vonzalom vezette a tervezés és design irányába.

Hogyan fogalmaznád meg azt, hogy mivel foglalkozol?
Gyakorlati tervezőnek tartom magam. Számomra az alkotás szerves része a tervezési filozófiának. Elengedhetetlen, hogy egy tér, vagy tárgy, hogyan lesz a koncepcióból látható, tapintható. Szeretek együttműködni mesterekkel, szakemberekkel, akik megértik és megosztják a szenvedélyem az anyagok és a kivitelezés minősége iránt. Szeretek tereket tervezni és találni gyönyörű dolgokat. Fontos számomra, hogy munkámmal valami értéket hozzak létre, melytől az emberek boldogok lesznek, használják és ez hozzájárul az életminőséghez.”

Hogyan inspirálódsz?
A természet, az emberek és a helyek ihletnek. Amikor csak tehetem gyalog megyek, mert így sok apró csodára lelek, szinte várom, hogy meglepjenek a körülöttem lévő dolgok… fényképezek, olvasok, vagy csak megfigyelek.Mi tölt fel? Hogyan újulsz meg? A családom. A természet. Az utazás. Ötletekre lelni a legváratlanabb helyeken.
Közvetlen és egyszerű találkozók. A nevetés. Az együttgondolkodás. Az „OHHH” pillanat, amikor megtaláljuk a megoldást. A legegyszerűbb napi örömök, tea, csoki, magazin, ceruza és papír:)

Hogy kerültél kapcsolatba a Katlan csapattal?
2010-ben találkoztunk Tónival először, már akkor tervezgettük a közös munkát, de végül 2011-ben,amikor rátalált a Malomra, akkor kért fel Nagy Anna Nórát és engem az étterem tervezésére.

Milyen volt akkor a Malom?
A homlokzata vakolt volt, belsejét felújították, de jellegtelen volt. A malomipari múlt, a liszteszsákok, gépek, már rég nem voltak. Az épület körüli környezet kimondottan lehangoló volt, sivár és elhanyagolt, rálátással a parkolóra és a zajos főútra, vasútra. Tervezői szemmel igazi kihívást jelentett egy meglévő ipari épület átalakítása, olyan módon, hogy az új, éttermi rendeltetése szerint megfelelően működjön, de a múltbeli volta se merüljön feledésbe. Megteremteni az egyensúlyt a modern és a korábbi, meglévő között.

Mi inspirált a tervezésnél?
A Katlan Tóni kitelepülései: helyben készülő, valódi ételek, illatok, mozdulatok, amiket szeretünk. A kenyérsütés folyamata, a tiszta alapanyagok, az ismerős illatok, amik egyszerre táplálják a testet és a lelket, és teremtenek értéket, tradíciót mindannyiunk számára. A malom, az épület jellemzői, a nyers tégla falak, látszó fa szerkezet, nagy tér. Mind őszinte, egyszerű, valódi.

Mi volt a koncepció?
A hely egy régi örökség, amit megőrzünk, de a régit egy új szemlélettel tovább meséljük! Fontosnak tartottuk alázattal lenni az épület iránt. A nyers téglafalak és a látszódó fa szerkezetek, természetes anyagok, ipari felületek, amelyek meghatározzák a hely hangulatát. Így a belső térbe szerény megközelítéssel csak a szükséges elemek kerültek, asztal, szék és egy hosszú fekete pult. Ez a pult szolgál látványként az étterem vendégei felé és egyben elválasztja a vendégteret a kiszolgáló-, és konyhatértől. Egy állandóan változó terület, ami olykor munkapult a saját kenyér készítéséhez, tészta gyúráshoz, vagy borsófejtéshez, „kirakat” a saját készítésű termékeknek és tároló a terítéshez.
Az étteremhez talán pontos kiviteli tervek nem is készültek. A helyszínen döntöttünk, hogy a nagy fekete pult hová kerüljön, a világítást tartó csövek mennyire lógjanak a pult fölé, annak kábeleit mi magunk tekergettük a csövekre, ahogy az óra és a betyár portré is így került a helyére.
Mivel egyáltalán nem létezett kert, csak egy üres terasz, az alapkoncepció része volt, hogy teret hozzunk létre az épület köré, mely folytatása a vendégtérnek és helyet ad kinti étkezéseknek, rendezvényeknek is. A kertben szerettük volna az ipari jelleget folytatni, így a magasított ágyások -melyek kijelölt útvonallal a bejáratig visznek -raklapmagasítóból készültek, ezekbe jelként tavasszal és ősszel búzát vetnek, majd learatnak és bekerül a malomba, ahol a fehér lisztből tésztát dagasztanak és friss cipót sütnek, melynek illata betelíti a teret.

Melyik a kedvenc részed, megoldásod a Malomban?
A részletek. Az asztalokra kerülő kenyeres kosár, a bejárat melletti edényekben lévő növények, a kertben növő fák, melyek évszakonként más-más képet mutatnak és egyre hatalmasabbak. A havonta megújuló étlap, az állandóan frissülő pult és még számos hasonlót sorolhatnék. Számomra ezek az apró dolgok mutatják, hogy a malom nem csak egy hely ahová beköltözött a Katlan Csapat, hanem élő hely és otthona az étteremnek.

Milyen szerinted egy jó étterem?
Szerethető legyen, ismerős, természetes.

Van kedvenc ételed a Malomban? 🙂
A nagyon jól összeválogatott fogások közül nem mindig egyszerű választani!:)

Hasonló cikkek