Kategória: Csapatunk

Aki rendelt valaha az (azóta bezárt) éttermünkben desszertet, vagy catering kitelepüléseink alkalmával evett a megismételhetetlen Kossuth kiflinkból, hókiflinkből, mindenmentes csokitortánkból, találkozhatott Gizus keze munkájával. Aki látta már a ZIL-ünket, amiből kolbászokat és frissen sült kenyereket ontunk ki a fesztiválokon, találkozott Gizus keze munkájával. Gizi minden sütemények anyja több mint 15 éve, ezenkívül házi kenyereink mestere a rendezvényeken. Na de kicsoda Gizus? Egy életvidám, rendszerető, csupa szív, csodálatos hölgy. Kevesen tudják az eredeti végzettségét, ugyanis Gizus még véletlenül sem pék, cukrász, vagy szakács. Eredeti végzettsége: teherautószerelő. Talán ez lehet az oka annak, hogy a ZIL-nek, amely platóján minden alkalommal ő süti a kenyeret, minden alkalommal így köszön: „ itt van az én szépségem”. Ezért aztán nem is izgulunk, hogy lerobbanunk bárhol: Gizi ott van, és a kenyereken túl ért ahhoz is, ami a motorháztető alatt történik, az erdélyi technikumban ugyanis ZIL is megfordult náluk. És ha már Erdély: a kenyerek, amiket készít, szintén ottani ihletettségűek. A pityókás kenyérrel szemben Antal egyetlen kérése az volt, hogy annyi pityóka menjen bele, amennyi csak belefér anélkül, hogy a kenyér alja szalonnás lenne. Ennek köszönhető, hogy a kenyerünk csomagolás nélkül, egy hét múlva is jobb, mint a boltiak. A káposztalevélen sütést is Erdélyből hozta. Hogy miért káposztalevél, arról hallgassuk meg Antalt: Tóni és Gizi a Szentendrei Skanzenban találkoztak, több mint tizenöt éve. Gizi már akkor is egy jelenség volt: a saját reszortján olyan rendet tartott, hogy a szakácsok féltek bemenni, mert sodrófával ment utánuk, ha nem oda tettek vissza valamit, ahol a helye volt. Ez persze nem jelenti, hogy valóban féltek Gizitől, ő inkább valamiféle nagy javító erő a világban, aki szelíd határozottsággal, vagy határozott szelídséggel teremt le bennünket. De csak akkor, ha kell. (Reméljük, a posztban semmilyen tárgyi tévedést nem vétettünk, mert lesz nemulass.)

Csányi Anita sok fantasztikus képet készített már a Malomban. Szeretjük, hogy kedvességétől, közvetlenségétől a fotózás is teljesen természetessé válik. Nincs semmi mesterkélt póz, zavart testtartás vagy feszült mosoly. Csak a Malom, a Katlan csapat és a vendégeink igazi arca. Ahogy Anita látja. Az ő képei. Énképeim. Mióta fotózol? Körül-belül 20 éve találkoztam először a fotográfiával. Az ismerkedést gyors szerelem és az első kamera megvásárlása követte. Azóta szinte folyamatosan tanulom, képzem magam és nagyon remélem, hogy még messze a vége ennek a szép kapcsolatnak. Mit szeretsz a fotózásban? Szeretem megmutatni az embereknek, hogy milyennek látom őket és szeretem amikor rácsodálkoznak magukra, hogy „Ez én vagyok? Ez az én képem?” Innen az elnevezés is 🙂 Mesélj picit Veresegyházról és a környékről! 2019 őszén lesz 10 éve, hogy ideköltöztünk. Szeretem, mert kényelmes életet biztosít a családoknak ez a környék. Szeretem a természeti adottságait, az itt élő közösséget, a pozitív energiáit. És mi a helyzet a Malommal? A Katlan Tóni ‘brandet” sok-sok éve ismerem már Kapolcsról, de a Malommal egy kiállításon találkoztam először, egymás melletti standon dolgoztunk. Milyen szerinted egy jó étterem?  Szeretek étterembe járni. A gyerekeink megszületése óta a legfőbb szempont a választásnál, hogy baba és gyerekbarát legyen. Ne legyen probléma egy pelus csere, egy kis játszósarok ahol lefoglalhatják magukat a kicsik, amíg a szülők befejezik az ebédet/vacsorát. Szeretem, ha egy gyerek szintén vendég – velünk együtt – és nem probléma. Milyen szerinted a jó vendéglátás?  Ez fontos kérdés! Szeretem, ha figyelmesek a vendéggel, de ez nem tolakodóan sok. Szeretem, ha nem kell feszengeni egy helyen, de mégis érzem, hogy fontos a vendéglátónak, hogy őket tiszteltük meg bizalmunkkal.  Van kedvenc fogásod nálunk?  Több is van! Amit sosem hagyok ki ha az étlapon van, a füstölt pisztrángkrém. 🙂 Emellett a házi kenyerek, piték és lepények nagy rajongója vagyok. Ebben a Malom verhetetlen szerintem. Anitával a tavaszi esküvői nyílt napunkon is találkozhattok, rólatok is készít majd fotókat. Az esküvői nyílt napról több információt ezen a linken találtok.

Szeretjük figyelni a vendégeink arcát, csillogó szemét, amikor először belépnek a Malomba. Sokan jeleztétek nekünk, hogy milyen csodás az épület, a belső tér, a terasz, a harmónia és a hangulat, mi is nagyon büszkék vagyunk, nagyon sokat és sokan dolgoztunk azért, hogy ez így legyen. Szeretnénk nektek bemutatni Juhász Anikót, aki Nagy Anna Nórával közösen a Malom belső terének megálmodója. Anikó belsőépítész tervező, a MOME építész szakán végzett, majd Milánoban design szakra járt. Kiskora óta rajzolt és alkotott, ez a vonzalom vezette a tervezés és design irányába. Hogyan fogalmaznád meg azt, hogy mivel foglalkozol? Gyakorlati tervezőnek tartom magam. Számomra az alkotás szerves része a tervezési filozófiának. Elengedhetetlen, hogy egy tér, vagy tárgy, hogyan lesz a koncepcióból látható, tapintható. Szeretek együttműködni mesterekkel, szakemberekkel, akik megértik és megosztják a szenvedélyem az anyagok és a kivitelezés minősége iránt. Szeretek tereket tervezni és találni gyönyörű dolgokat. Fontos számomra, hogy munkámmal valami értéket hozzak létre, melytől az emberek boldogok lesznek, használják és ez hozzájárul az életminőséghez.” Hogyan inspirálódsz? A természet, az emberek és a helyek ihletnek. Amikor csak tehetem gyalog megyek, mert így sok apró csodára lelek, szinte várom, hogy meglepjenek a körülöttem lévő dolgok… fényképezek, olvasok, vagy csak megfigyelek.Mi tölt fel? Hogyan újulsz meg? A családom. A természet. Az utazás. Ötletekre lelni a legváratlanabb helyeken. Közvetlen és egyszerű találkozók. A nevetés. Az együttgondolkodás. Az „OHHH” pillanat, amikor megtaláljuk a megoldást. A legegyszerűbb napi örömök, tea, csoki, magazin, ceruza és papír:) Hogy kerültél kapcsolatba a Katlan csapattal? 2010-ben találkoztunk Tónival először, már akkor tervezgettük a közös munkát, de végül 2011-ben,amikor rátalált a Malomra, akkor kért fel Nagy Anna Nórát és engem az étterem tervezésére. Milyen volt akkor a Malom? A homlokzata vakolt volt, belsejét felújították, de jellegtelen volt. A malomipari múlt, a liszteszsákok, gépek, már rég nem voltak. Az épület körüli környezet kimondottan lehangoló volt, sivár és elhanyagolt, rálátással a parkolóra és a zajos főútra, vasútra. Tervezői szemmel igazi kihívást jelentett egy meglévő ipari épület átalakítása, olyan módon, hogy az új, éttermi rendeltetése szerint megfelelően működjön, de a múltbeli volta se merüljön feledésbe. Megteremteni az egyensúlyt a modern és a korábbi, meglévő között. Mi inspirált a tervezésnél? A Katlan Tóni kitelepülései: helyben készülő, valódi ételek, illatok, mozdulatok, amiket szeretünk. A kenyérsütés folyamata, a tiszta alapanyagok, az ismerős illatok, amik egyszerre táplálják a testet és a lelket, és teremtenek értéket, tradíciót mindannyiunk számára. A malom, az épület jellemzői, a nyers tégla falak, látszó fa szerkezet, nagy tér. Mind őszinte, egyszerű, valódi. Mi volt a koncepció? A hely egy régi örökség, amit megőrzünk, de a régit egy új szemlélettel tovább meséljük! Fontosnak tartottuk alázattal lenni az épület iránt. A nyers téglafalak és a látszódó fa szerkezetek, természetes anyagok, ipari felületek, amelyek meghatározzák a hely hangulatát. Így a belső térbe szerény megközelítéssel csak a szükséges elemek kerültek, asztal, szék és egy hosszú fekete pult. Ez a pult szolgál látványként az étterem vendégei felé és egyben elválasztja a vendégteret a kiszolgáló-, és konyhatértől. Egy állandóan változó terület, ami olykor munkapult a saját kenyér készítéséhez, tészta gyúráshoz, vagy borsófejtéshez, „kirakat” a saját készítésű termékeknek és tároló a terítéshez. Az étteremhez talán pontos kiviteli tervek nem is készültek. A helyszínen döntöttünk, hogy a nagy fekete pult hová kerüljön, a világítást tartó csövek mennyire lógjanak a pult fölé, annak kábeleit mi magunk tekergettük a csövekre, ahogy az óra és a betyár portré is így került a helyére. Mivel egyáltalán nem létezett kert, csak egy üres terasz, az alapkoncepció része volt, hogy teret hozzunk létre az épület köré, mely folytatása a vendégtérnek és helyet ad kinti étkezéseknek, rendezvényeknek is. A kertben szerettük volna az ipari jelleget folytatni, így a magasított ágyások -melyek kijelölt útvonallal a bejáratig visznek -raklapmagasítóból készültek, ezekbe jelként tavasszal és ősszel búzát vetnek, majd learatnak és bekerül a malomba, ahol a fehér lisztből tésztát dagasztanak és friss cipót sütnek, melynek illata betelíti a teret. Melyik a kedvenc részed, megoldásod a Malomban? A részletek. Az asztalokra kerülő kenyeres kosár, a bejárat melletti edényekben lévő növények, a kertben növő fák, melyek évszakonként más-más képet mutatnak és egyre hatalmasabbak. A havonta megújuló étlap, az állandóan frissülő pult és még számos hasonlót sorolhatnék. Számomra ezek az apró dolgok mutatják, hogy a malom nem csak egy hely ahová beköltözött a Katlan Csapat, hanem élő hely és otthona az étteremnek. Milyen szerinted egy jó étterem? Szerethető legyen, ismerős, természetes. Van kedvenc ételed a Malomban? 🙂 A nagyon jól összeválogatott fogások közül nem mindig egyszerű választani!:)